Az etil-acetát

Az etil-alkohol és az ecetsav egymással – víz kilépése közben – reakcióba lép.

A reakcióban képződő vegyület az etil-acetát.

Az etil-acetát szobahőmérsékleten, légköri nyomáson színtelen, erősen párolgó, jellegzetes, édeskés, bódító szagú, vízben rosszul oldódó folyadék.

Az észterek csoportjába tartozik. A karbonsav-észterek karbonsavból és valamilyen alkoholból származtathatók (és elő is állíthatók így) vízkilépéssel. Nevüket az alkoholból származó szénhidrogéncsoport és a savmaradék nevéből képezzük.

Az észtercsoport dipólusos jellegű, viszont hidrogénkötésben csak mint protonakceptor vehet részt, hiszen oxigénatomjaihoz nem kapcsolódik hidrogén. Ráadásul mindkét oldalról apoláris szénhidrogéncsoport veszi körül. Ez okozza az etil-acetát moláris tömegéhez képest alacsony forráspontját, illékonyságát.

A karbonsavészterek molekulái közti gyenge dipólus-dipólus kölcsönhatás miatt olvadás- és forráspontjuk viszonylag alacsony. A közel azonos moláris tömegű, oxigéntartalmú szerves vegyületek közül csak az étereké alacsonyabb, mint az észtereké. Az észterek közül csak a kis molekulájú (két-három szénatomos) vegyületeknél mutatkozik mérsékelt vízoldhatóság, a többi gyakorlatilag oldhatatlan vízben. Az etil-acetát és a többi folyékony észter is kitűnően elegyedik acetonnal, illetve apoláris szerves oldószerekkel. A folyékony észterek maguk is jó oldószerek. Az etil-acetát például jónéhány műanyagot is felold, ezért célszerű üvegben tárolni, illetve üvegből készült laboratóriumi eszközökben kísérletezni vele.

Az észterképződési reakciómegfordítható, kémiai egyensúlyra vezető folyamat.

Az észterből a karbonsav és az alkohol – az észterképződési folyamat megfordítható jellege miatt – elvileg előállítható víz hozzáadásával. Az észter hidrolíziseegyirányúvá tehető, ha lúgos közeget alkalmazunk. Ekkor az alkohol mellett a karbonsav sójához jutunk.