A fehérjék elsődleges és másodlagos szerkezete

A fehérjék alapszerkezetét az a polipeptidlánc határozza meg, amely a fehérjeeredetű aminosavak karboxil- és α-helyzetű aminocsoportja között alakul ki.

A fehérjék a poliszacharidokhoz hasonlóan óriásmolekulák (makromolekulák), mert sok száz vagy ezer alapegységből, monomerből épülnek fel. A fehérjék molekulái azonban – ellentétben a poliszacharidokkal – egyedi sajátságokkal rendelkeznek. A poliszacharidokban ugyanazok az alapegységek kapcsolódnak össze, a fehérjékben viszont a húszféle aminosav óriási variációs lehetőségeket jelenthet egy több száz aminosavból álló polipeptidlánc konstitúciójának kialakításában.

Minden egyes fehérjének legalapvetőbb sajátossága a molekulát alkotó aminosavak kapcsolódási sorrendje, azaz a szekvencia.

A fehérjék fajlagosak (specifikus makromolekulák), azaz szerkezetük egyedi, a molekulát alkotó alapegységek sorrendjétől is függ. 

A fehérjék szinte minden tulajdonságát elsődlegesen az befolyásolja, hogy az aminosavak milyen sorrendben kapcsolódnak egymás után a molekulában.

A fehérjék elsődleges szerkezetét az aminosav-szekvencia határozza meg. 

A polipeptidlánc térszerkezete, vagyis a lánckonformáció elvileg végtelen sokféle lehet. A peptidkötés sajátos szerkezetéből következően merev, sík alkatú, az α-szénatomkörül azonban lehetséges rotáció. Ennek egyrészt az amidkötést alkotó atomok, másrészt az oldalláncok (az aminosavak szénláncai) vethetnek gátat.

A fehérjéktermészetes lánckonformációja az adott fehérjére jellemző. Sok fehérjében találunk azonban egymáshoz hasonló, szabályos szakaszokat. Ezek közül az egyikben a polipeptid lánc helikálisan feltekeredett állapotban van. Ennek az ún. α-struktúrának az “emeleteit” az egymás alatt lévő peptidkötések atomjai között kialakuló hidrogénkötések tartják össze.

Az α-hélix