A foszfor kémiai tulajdonságai

Figyelem! Amikor fehér foszforral kísérletezünk, használjunk védőkesztyűt, mert a fehér foszfor a bőrön keresztül is mérgezi a szervezetet!

Figyeld meg a tanárod által bemutatott kísérletet!

Fülke alatt vagy nyitott ablaknál dolgozzunk, mert a szén-diszulfid erős méreg!

Mártsuk a csipeszbe fogott, vékony szűrőpapírcsíkot az előzőekben elkészített szén-diszulfidosfoszfor oldatba! Kiemelése után a papírcsíkot óvatosan legyezgessük a szabad levegőn! Figyeljük meg a változásokat!

A papírcsík a levegőn füstölögni kezd, majd meggyullad.

Figyeld meg a tanárod által bemutatott kísérletet!

Helyezzünk óvatosan egy vaslemez két szélére kis darab fehér, illetve vörös foszfort, tartsunk nedves tölcsért a lemez fölé, majd kezdjük melegíteni a lemez közepét! Figyeljük meg és rögzítsük a változásokat!

A reakció befejeztével mossuk le desztillált vízzel a tölcsért, és gyűjtsük a mosófolyadékot egy főzőpohárba! Öntsünk ebből a folyadékból keveset Lugol-oldatba és vöröskáposzta levébe (vagy lakmuszoldatba)! Rögzítsük a tapasztalatainkat!

Melegítés hatására előbb a fehér, majd a vörös foszfor gyullad meg, és mindkettő világító lánggal elég. Az égés közben fehér füst keletkezik.

A tölcsérről lemosott folyadék a vöröskáposzta lila levét megpirosítja, a Lugol-oldatot azonban nem színteleníti el.

A foszforéghető elem. A levegő oxigénjével fehér színű foszfor(V)-oxiddá alakul.

A foszfor égése

Vörös és a fehér foszfor hevítése

Az allotróp módosulatok – rácstípusuktól függően – különböző körülmények között gyulladnak meg. A vörös foszfor gyulladási hőmérséklete magasabb (300 °C körül van). Az önálló molekulákból álló, sokkal illékonyabb, molekularácsos fehér foszfor alacsonyabb hőmérsékleten (60 °C körül) gyullad meg. A fehér foszfor oxidációja (“lassú égése”) már szobahőmérsékleten megindul a felületén, ezért kell víz alatt tárolni. Az oldószer elpárolgása