Petőfi Sándor lírája és verses epikája 1844 végéig

Petőfi Sándor lírája és verses epikája 1844 végéig   Petőfi Sándor (1823-1849) Kiskőrösön született, de Kiskunfélegyházán nevelkedett. 1842-ben jelent meg első költeménye az Athenaeum nevű folyóiratban A borozó címmel. Pártfogásába vette Vörösmarty Mihály; szerkesztő lett Vahot Imre Pesti Divatlapjánál. 1844-ben A helység kalapácsa és a János vitéz hozta meg számára a hírnevet; Versek 1842-1844 címen […]

Petőfi Sándor lírája és verses epikája 1844 végéig

 

Petőfi Sándor (1823-1849)
Kiskőrösön született, de Kiskunfélegyházán nevelkedett.
1842-ben jelent meg első költeménye az Athenaeum nevű folyóiratban A borozó címmel.
Pártfogásába vette Vörösmarty Mihály; szerkesztő lett Vahot Imre Pesti Divatlapjánál.
1844-ben A helység kalapácsa és a János vitéz hozta meg számára a hírnevet; Versek 1842-1844 címen jelent meg első verseskötete.
1847-ben házasságot kötött Szendrey Júliával.
Aktív szerepet vállalt az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban.
1849-ben nyoma veszett a segesvári csatában.

A költészet forradalma:
A XIX. századi magyar irodalomban az antik mintákat szigorú szabályokká merevítő klasszicizmust a romantika korstílusa váltotta fel, amely a szabadságot, az eredetiséget és az egyéniség kultuszát helyezte a középpontba. A romantika egyik jellegzetessége volt, hogy a kor művészei az antikvitás egyetemes, mindenek felett álló tisztelete helyett saját nemzeti kultúrájukhoz, népi hagyományaikhoz nyúltak vissza.
A magyar irodalomban a népi hagyományok felelevenítésének már voltak előzményei (pl.: Erdélyi János vagy Kriza János népköltészeti gyűjteményei), a népiesség magas művészi szintre emelését jelentő fordulat azonban Petőfi Sándor személyéhez köthető. Petőfi ugyanis szakított a korabeli költészet nemesi konvencióival, és műveiben a népdalok, népies versek tartalmi, képi és formavilágát idéző közvetlenéggel és egyszerűséggel szólal meg. Költeményeiben a folklorisztikus hangulatot a népies és néhol komikus életképekben, tájképekben, helyzetdalokban, bordalokban a népdalokra jellemző stilisztikai elemekkel, motívumokkal, valamint az ütemhangsúlyos verseléssel teremti meg. Ez a saját korában forradalmian újnak tekinthető hangvétel pályája kezdetén rendkívüli módon megosztotta a kritikusokat. Petőfi „provokatív” költészete azonban nem csupán a klasszicistákkal szembehelyezkedő esztétikai lázadásként értelmezhető. A költő igazi nagysága abban áll, hogy a könnyed hangvételű, játékos költemények mögött egy kimunkált és tudatos társadalmi-politikai program húzódik meg. Petőfi művei ugyanis nemcsak a nép hétköznapi életét mutatják be, hanem a szűk társadalmi és értelmiségi elit mellett a nép egyszerű emberéhez is szólnak. Ezt az újfajta költői önkifejezést és szerepvállalást nevezi Szerb Antal lírai realizmusnak, ami Petőfi későbbi aktív politikai tevékenységéhez is elvi alapot adott.

Petőfi lírája 1844