Reakciók alumíniummal

Mártsunk alufóliát higany(II)-klorid-oldatba (HgCl₂)! Kivéve szűrőpapírral szárítsuk meg, és figyeljük meg a változásokat!

Amennyiben (például: HgCl₂-oldattal) megbontjuk az alumínium védő oxidrétegét, azonnal megindul az alumínium oxidációja. Az alufólia “megszakállasodik”, fehér (illetve a kivált elemi higanytól szürkés színű) alumínium-oxid-szálak képződnek a felületén. A fólián igen gyorsan apró, majd egyre növekvő lyukak keletkeznek, s végül teljesen szétmállik. Ez a kísérlet egyértelműen bizonyítja az alumínium fokozott reakciókészségét, amelynek érvényesülését a felületi oxidréteg akadályozza meg mindaddig, amíg el nem távolítjuk.

Alufólia

Alufólia levegőn, higany-kloridos kezelés után

Tegyük alumíniumpor és vas(III)-oxid keverékét egy kisméretű, üres konzervdobozba, a keverék közepén kialakított mélyedésbe szórjunk magnéziumporból és hipermangánból álló gyújtókeveréket! Szúrjunk magnéziumszalagot a keverék közepébe, majd állítsuk a konzervdobozt vas háromszögre helyezett virágcserépbe! A vas háromlábat állítsuk a homokkal teli edénybe, amely – a konzervdoboz alatt – nagyobb méretű, vízzel telt konzervdobozt tartalmaz! Gázégővel gyújtsuk meg a magnéziumszalagot, és távolról figyeljük meg a változást!

Energiaváltozás szempontjából milyen kémiai reakcióról van szó? Mire szolgál a magnéziumszalag és a gyújtókeverék?

Az alumínium erősebbelektronleadó készségét bizonyítja, hogy – megfelelő aktiválás után – erősen exoterm reakcióban képes redukálni a vas-oxidokat:

Termitreakciónak nevezzük az olyan exoterm kémiai reakciót, amelyben valamely erősen redukáló fémmel redukálunk egy másik oxidot.