Szóképek és alakzatok szépirodalmi szövegben

Szóképek és alakzatok szépirodalmi szövegben   A szépirodalom nyelvében a szavak mást jelentenek, mint a hétköznapokban. Képszerűen viselkednek, jelentéskörük kitágul, módosul. A művészi megformáltságú szövegnek ún. poétikai – esztétikai funkciója van. A művészi szövegben a szemléletesség és hatásosság eszközei a szóképek, amelyek csak az adott szövegben funkcionálnak képként.   Metafora: hasonlóságon alapuló szókép, ami szimbolizáló […]

Szóképek és alakzatok szépirodalmi szövegben

 

A szépirodalom nyelvében a szavak mást jelentenek, mint a hétköznapokban. Képszerűen viselkednek, jelentéskörük kitágul, módosul. A művészi megformáltságú szövegnek ún. poétikai – esztétikai funkciója van. A művészi szövegben a szemléletesség és hatásosság eszközei a szóképek, amelyek csak az adott szövegben funkcionálnak képként.

 

Metafora: hasonlóságon alapuló szókép, ami szimbolizáló terminusból és szimbolizált tárgyból áll, ezeket azonosítja, vetíti egymásra valamilyen közös jegy alapján.

 

Fajtái:

1) Teljes pl. „Kikelet a lány,

Virág a szerelem…” szimbolizáló szimbolizált tárgy terminus

2) Egytagú pl. „Amott ül egy túzok magában…” Toldi a szimbolizált tárgy

 

Allegória: egy fogalom és egy kép kapcsolatára épül.

2 típusát ismerjük:

  1. Gondolatról gondolatra, lépésről lépésre kibontott, megvilágított metafora, ami gyakran az egész költeményen végigvonul. Pl. Vajda: Virrasztó Arany: Rab gólya
  2. Erkölcsi tulajdonságok, érzelmek természeti tényezők megszemélyesítése, élőként való megjelenítése pl. „… és folyton folyvást ordított a Vész, mint egy veszetté bőszült szörnyeteg” „… és a Nyomor gyámoltalan fejét elhamvadt városokra fekteti…” allegorikusan megjelenített elvont fogalom

 

Megszemélyesítés: élettelen tárgyat, elvont fogalmat emberi tulajdonságokkal ruház fel a költő, emberként cselekedteti azt Pl. „az ösztövén – kútágas hórihorgas gémmel mélyen néz a kútba s benne vizet kémlel…”

 

Szinesztézia: különböző észlelési területekhez kapcsolódó benyomások, érzetek összemosása, összekapcsolása egy képben Pl. „ A Fénynek földi hang még nem felelt, Csak a színek víg pacsirtái zengtek:

Egy kirakatban lila dalra kelt egy nyakkendő…”

 

Metonímia: 2 fogalomnak egy nagy jelentésmezőben való egymásra vonatkoztatása, valóságos érintkezése, amely létrejöhet térbeli, időbeli, anyagbeli és ok-okozati érintkezés alapján

    • Térbeli: asztalt bont
    • Időbeli: nagy idők nagy embere
    • Anyagbeli: nincs egy vasam sem 
    • Ok-okozati: az istennyila = villámlás
    • Szinekdoché: a metonímia egyik fajtája, szintén érintkezésen alapuló szókép, stílus hatását a rész és az egész, a nem és a fajta megnevezésének felcseréléséből nyeri. Pl. a hegy leve = bor

 

Szimbólum: már az ókori görögök is ismerték náluk jelképes tárgyat jelölt, manapság is használjuk ilyen értelemben gyűrű = összetartozás

Fehér galamb = béke